(health) a szervezet olyan élettani állapota, amelyben sejtjei, szövetei, szervei, rendszerei stb. jóformán az élettani feladataiknak megfelelően működnek, az előforduló kisebb-nagyobb zavarok nem okoznak betegséget. Magában foglalja a szervezet megfelelő testi, lelki és tudati tevékenységét.
(discrete) (diszkrét) jelentése a fizikában (tudományban) elkülönült: nem folyamatos, hanem elkülönült tagok által szaggatott. Ezek az elkülönülések azonban parányiak, úgyhogy a történés mégis folyamatosnak tűnik, de valójában nem az, pl. hullám. Ellentéte a folytonosnak. A testfizikában az értékek folytonosak, közöttük nincs megszakítás. A mennyiségfizikában értékszintek vannak, elkülönült értékek (egyesleg mennyiségek – discrete quantums) megszakításokkal, pl. energiaszintek – a részecskék ezek között ugrálnak. (→folytonos)
(coefficient) fizikai vagy vegyi folyamatot jellemző, mértékegységfüggő szorzószám vagy arány neve. Pl. az A = k • B összefüggésben k neve együttható, ha A (mennyiség) és B (mennyiség) különböző mértékegységű. (→állandó, egységkiterjedés, tényező)
(electric field, E-tér) Minden elektromos töltés elektromos teret hoz létre maga körül, amely a töltéstől távolodva a távolság négyzetével fordított arányban csökken. Elektromos tér azonban a változó mágneses tér hatására is keletkezik. A nyugalmi (static) elektromos töltés által létrehozott elektromos tér a nyugalmi elektromos tér* (static electric field).
(oxidoreduction) (oxidoredukció) elektron leadása és felvétele egyetlen vegyfolyamatban: az egyik molekula elektront ad le, a másik elektront vesz fel. (→vegyfolyamat)
(electron quantum numbers) az elektron energiáját kifejező számértékek. Csak egész- vagy félegészszám lehet. Gyakran betűkkel jelöljük.
(electron) az atomnak az atommag körüli részét alkotó elemi részecske. Tömege és töltése van, szerkezete – hagyományos fizikai értelemben – nincs. Sajátos tulajdonsága az önperdület (spin), hagyományos fizikai hasonlattal nem értelmezhető. Az önperdület mágneses teret hoz létre. Az atomokban az elektronok az atommag körül találhatók az energiaszintjüknek megfelelő elektrontérben, egy-egy elektrontérben legfeljebb kettő lehet; egy +1/2 és egy -1/2 önperdületű (→elektronburok). Az atomban valamely energiaszinten lévő lehetséges elektronok száma meghatározott (→Pauli-elv). elektrontöltés egy egységnyi negatív töltés. Ehhez viszonyítjuk a töltésmennyiségeket. elektrontömeg 0.00055 atomi tömegegység (9,11 x 10-31 kg). önperdület electron spin az elektron sajátos kétsarkú mágneses irányultsága* (magnetic dipole moment): a mágneses térben a tér irányával azonos, vagy ellentétes irányban állhat. Értéke a kizárólag egyik vagy másik irányú állása miatt ½ h/2 π, ahol h a Planck-állandó (6 ∙10-34 J ∙ s). páratlan elektron a külső elektronhelyen pár nélkül keringő elektron. Az az atom, amelyikben páratlan önperdületű elektron van, mágnesezhető (paramagnetic); kölcsönhatásban van a mágneses mezővel. törzs- és vegyértékelektron A külső elektronhéjon lévő elektronok a vegyértékelektronok (valence electrons), a belsőkön lévők a törzselektronok (core electrons). A törzselektronok, ha a héjak telítettek, részben árnyékolják a vegyértékelektronokat a mag vonzásától. (→vegyértékelektron)
electron configuration az elektronok elhelyezkedése az atomban vagy ionban; az elektronhéjak, elektronalhéjak, elektronhelyek rendszere. Ezekben helyezkednek el az atom elektronjai.
nem tetszőleges; mindig a kisebb energiájú elektronhéj töltődik fel először. Az elektronhéjon belül a kisebb energiájú alhéj telítődik elsőként. Az alhéj elektronpályáinak feltöltődése a Hund-szabály szerinti, azaz az alhéj mindegyik elektronhelyére egy azonos önperdületű elektron kerül, mielőtt bármelyikre is a második elektron helyeződne.
Az elektronburok leírásánál általában az elektronhéjat és alhéjat adjuk meg, az előbbit számmal, az utóbbit betűvel (1s = az 1-es elektronhéj 0. alhéja). Ehhez hozzátesszük felső kitevőben az adott alhéjon lévő elektronok számát: 1s2 [két elektron van a 0. alhéjon]).
(electronaffinity) (elektronaffinitás) a semleges atom vagy molekula elektronfelvételénél felszabaduló energiamennyiség – negatív ionképződés.
(oxidation) (oxidáció) atom, molekula vagy ion egy/több elektronjának leadása; az elektront leadó atom pozitív ionná válik, növekszik az elektronvesztésszáma. (→elektronvesztésszám) Vegyfolyamatban a leadott elektront másik atom, molekula, ion veszi fel; a folyamat csak így mehet végbe. Az atom stb. egyébként az elektront magas hőmérséklet hatására is leadhatja, és ionná válhat.
az elektronhelyen a párjával mozgó elektron. Azokat az atomokat, amelyekben minden elektron kötött, párban van, nem keletkezik mágnesesség, mivel a két ellentétes mágneses irányultságú elektron a mágnesteret keltő hatást kioltja (diamegnetic).
(oxidation number; nevezik elektronvesztés-állapotnak* is oxidation state) (oxidációs állapot, oxidációs szám) azoknak az elektronoknak a száma, melyeket egy atom lead vagy felvesz ahhoz, hogy egy másik atomhoz kötődjék, elektronkötést hozzon létre.
(electrostatic interaction (→töltéskölcsönhatás) ■ elektrosztatikus kötés electrostatic bond (→vegykötések/töltéskötés)
(quality of life) az egyén (társadalom, közösség) saját megítélése szerinti jólléte.
Az ellenanyagok (immunglobulinok, Ig) jellegzetes Ig gomolyokból felépülő két ellentétes β-lemezből állnak, amelyeket S–S hidak kötnek össze.
az ellenanyag Fab-szakaszának kapcsolódása az antigénhez a változó (VH és VL) gomolyokkal.
→immunképződmény
(antibody) az antigénnel fajlagosan kapcsolódó immunglobulin, amelyet a plazmasejtek képeznek.
(mind) az agy elvont (nem testi) tevékenységének a nevezete.
az elmével foglalkozó tudomány.
(incidence) orvostudományi szempontból népegészségtani vonatkozású: annak valószínűsége, hogy valami megtörténik, előfordul valamely népességben egységnyi idő alatt.
