(oxidation) (oxidáció) atom, molekula vagy ion egy/több elektronjának leadása; az elektront leadó atom pozitív ionná válik, növekszik az elektronvesztésszáma. (→elektronvesztésszám) Vegyfolyamatban a leadott elektront másik atom, molekula, ion veszi fel; a folyamat csak így mehet végbe. Az atom stb. egyébként az elektront magas hőmérséklet hatására is leadhatja, és ionná válhat.
az elektronhelyen a párjával mozgó elektron. Azokat az atomokat, amelyekben minden elektron kötött, párban van, nem keletkezik mágnesesség, mivel a két ellentétes mágneses irányultságú elektron a mágnesteret keltő hatást kioltja (diamegnetic).
(oxidation number; nevezik elektronvesztés-állapotnak* is oxidation state) (oxidációs állapot, oxidációs szám) azoknak az elektronoknak a száma, melyeket egy atom lead vagy felvesz ahhoz, hogy egy másik atomhoz kötődjék, elektronkötést hozzon létre.
(electrostatic interaction (→töltéskölcsönhatás) ■ elektrosztatikus kötés electrostatic bond (→vegykötések/töltéskötés)
(quality of life) az egyén (társadalom, közösség) saját megítélése szerinti jólléte.
Az ellenanyagok (immunglobulinok, Ig) jellegzetes Ig gomolyokból felépülő két ellentétes β-lemezből állnak, amelyeket S–S hidak kötnek össze.
az ellenanyag Fab-szakaszának kapcsolódása az antigénhez a változó (VH és VL) gomolyokkal.
→immunképződmény
(antibody) az antigénnel fajlagosan kapcsolódó immunglobulin, amelyet a plazmasejtek képeznek.
(mind) az agy elvont (nem testi) tevékenységének a nevezete.
az elmével foglalkozó tudomány.
(incidence) orvostudományi szempontból népegészségtani vonatkozású: annak valószínűsége, hogy valami megtörténik, előfordul valamely népességben egységnyi idő alatt.
