Kategória: MONY
Tudományos közlemények írása, szerkesztése és értékelése
útmutató szerzők, olvasók és szerkesztők számára Bősze Péter – Palkovits Miklós A tudományos közlemények írása minden szakma magas szinvonalú művelésének az alapja, a tudás, a szakismeret továbbadásának legjelentősebb módja. A történelem során a tudás, az ismeretek terjesztése nem mindig volt kívánatos a „kiváltságos” helyzet elvesztésének félelme miatt. Ma mindenki törekszik szakismereteit továbbadni, az oktatás rangot szerzett; a „kiváltságos” helyzetet már nem az a tudás elrejtése adja. A tudományos cikkek áttekinthetetlen módon megsokasodtak, ezért a közleményeket rendszerező, értékelő rendszerek (indexek) jöttek létre azok minden előnyével és veszélyével. Tanulmányok, tudományos cikkek írása a szakmai előmenetel feltétele is. Az előmenetelre jó és rossz értelemben is gondolhatunk. Az oktatás, az ismeretek bővítése, a tudás gyarapítása a jó irányú haladást ösztönzi, a „pontszerzés” miatti dolgozatírás hajszolása viszont nem mindig eredményez színvonalas munkát. Ebből fakadó torzhajtás az ún. „felvágott közlés” (salami publication, más néven SPU – „smallest publishable units”) is, amely egyetlen közleménybe tartozó kutatás több, apró részletben történő közlését jelenti. A közleményírás mai rendszere az elmúlt 300 év alatt csiszolódott ki, folyamatosan formálódott és alakult ki az előbíráló rendszer (peer-review process) is. Ennek értelmében egy mérvadó folyóiratban (peer-review journal) csak olyan közlemény jelenhet meg, amelyet két vagy több független szakbíráló értékelt és elfogadott, közlésre alkalmasnak talált. Az elmúlt két évtizedben egy jelentős egységesítés is történt. Rangos nemzetközi folyóiratok főszerkesztői találkoztak, és egy bizottságot hoztak létre (International Committee of Medical Journal Editors, ICMJE) azzal a feladattal, hogy a tudományos munkák szerkesztésére, összeállítására szabályokat dolgozzanak ki. Előírások születtek egyebek mellett a közlemények beküldéséről, elbírálásáról és javításáról,…
Tudományos közlemények írása, szerkesztése és értékelése
útmutató szerzők, olvasók és szerkesztők számára Bősze Péter – Palkovits Miklós A tudományos közlemények írása minden szakma magas szinvonalú művelésének az alapja, a tudás, a szakismeret továbbadásának legjelentősebb módja. A történelem során a tudás, az ismeretek terjesztése nem mindig volt kívánatos a „kiváltságos” helyzet elvesztésének félelme miatt. Ma mindenki törekszik szakismereteit továbbadni, az oktatás rangot szerzett; a „kiváltságos” helyzetet már nem az a tudás elrejtése adja. A tudományos cikkek áttekinthetetlen módon megsokasodtak, ezért a közleményeket rendszerező, értékelő rendszerek (indexek) jöttek létre azok minden előnyével és veszélyével. Tanulmányok, tudományos cikkek írása a szakmai előmenetel feltétele is. Az előmenetelre jó és rossz értelemben is gondolhatunk. Az oktatás, az ismeretek bővítése, a tudás gyarapítása a jó irányú haladást ösztönzi, a „pontszerzés” miatti dolgozatírás hajszolása viszont nem mindig eredményez színvonalas munkát. Ebből fakadó torzhajtás az ún. „felvágott közlés” (salami publication, más néven SPU – „smallest publishable units”) is, amely egyetlen közleménybe tartozó kutatás több, apró részletben történő közlését jelenti. A közleményírás mai rendszere az elmúlt 300 év alatt csiszolódott ki, folyamatosan formálódott és alakult ki az előbíráló rendszer (peer-review process) is. Ennek értelmében egy mérvadó folyóiratban (peer-review journal) csak olyan közlemény jelenhet meg, amelyet két vagy több független szakbíráló értékelt és elfogadott, közlésre alkalmasnak talált. Az elmúlt két évtizedben egy jelentős egységesítés is történt. Rangos nemzetközi folyóiratok főszerkesztői találkoztak, és egy bizottságot hoztak létre (International Committee of Medical Journal Editors, ICMJE) azzal a feladattal, hogy a tudományos munkák szerkesztésére, összeállítására szabályokat dolgozzanak ki. Előírások születtek egyebek mellett a közlemények beküldéséről, elbírálásáról és javításáról,…