útmutató szerzők, olvasók és szerkesztők számára
Bősze Péter – Palkovits Miklós
A tudományos közlemények írása minden szakma magas szinvonalú művelésének az alapja, a tudás, a szakismeret továbbadásának legjelentősebb módja. A történelem során a tudás, az ismeretek terjesztése nem mindig volt kívánatos a „kiváltságos” helyzet elvesztésének félelme miatt. Ma mindenki törekszik szakismereteit továbbadni, az oktatás rangot szerzett; a „kiváltságos” helyzetet már nem az a tudás elrejtése adja.
A tudományos cikkek áttekinthetetlen módon megsokasodtak, ezért a közleményeket rendszerező, értékelő rendszerek (indexek) jöttek létre azok minden előnyével és veszélyével.
Tanulmányok, tudományos cikkek írása a szakmai előmenetel feltétele is. Az előmenetelre jó és rossz értelemben is gondolhatunk. Az oktatás, az ismeretek bővítése, a tudás gyarapítása a jó irányú haladást ösztönzi, a „pontszerzés” miatti dolgozatírás hajszolása viszont nem mindig eredményez színvonalas munkát. Ebből fakadó torzhajtás az ún. „felvágott közlés” (salami publication, más néven SPU – „smallest publishable units”) is, amely egyetlen közleménybe tartozó kutatás több, apró részletben történő közlését jelenti.
A közleményírás mai rendszere az elmúlt 300 év alatt csiszolódott ki, folyamatosan formálódott és alakult ki az előbíráló rendszer (peer-review process) is. Ennek értelmében egy mérvadó folyóiratban (peer-review journal) csak olyan közlemény jelenhet meg, amelyet két vagy több független szakbíráló értékelt és elfogadott, közlésre alkalmasnak talált.
Az elmúlt két évtizedben egy jelentős egységesítés is történt. Rangos nemzetközi folyóiratok főszerkesztői találkoztak, és egy bizottságot hoztak létre (International Committee of Medical Journal Editors, ICMJE) azzal a feladattal, hogy a tudományos munkák szerkesztésére, összeállítására szabályokat dolgozzanak ki. Előírások születtek egyebek mellett a közlemények beküldéséről, elbírálásáról és javításáról, a szerzők szakmai és erkölcsi felelősségéről, a betegek, a szerzők és a tudományos folyóiratok jogairól is. A Bizottság által megfogalmazott szabályok címe: Uniform Requirements for Manuscripts Submitted to Biomedical Journals.
Az ICMJE által kidolgozott egységesített követelményrendszer a szerzők és szerkesztők munkájának megkönnyítésére, kettőjük zökkenőmentes kapcsolatának elősegítésére jött létre, de kiterjed a kéziratkészítés, a közlés és az elbírálás erkölcsi vonatkozásaira is; megkönnyítve a kéziratok elkészítését, átláthatóvá téve a bírálók és szerzők, bírálók és szerkesztők viszonyát, a kiadókkal, sőt a közcsatornákkal kialakítható kapcsolatokat is. A megfogalmazott elvek a szerzők tapasztalatain alapulnak és nem megtervezett tanulmányokon, bizonyítékokra alapozottan.
Az ICMJE megalakulása hosszabb időt vett igénybe. Először csak néhány szerkesztő gyűlt össze nem hivatalosan Vancouverben, 1978-ban – Vancouver csoport –, akik tanulmányozták és némileg módosították az Amerikai Nemzeti Orvostudományi Könyvtár (National Linrary of Medicine) szakemberei által megfogalmazott kéziratszerkesztési irányvonalakat. Megállapodtak abban, hogy a módosított változatot saját folyóirataikban alkalmazzák. A kidolgozott útmutatót 1979-ben tették közzé. Az ICMJE az évek folyamán számos módosítást hajtott végre, a szabályokat a kéziratok előkészítésén túl a szaklapok szerkesztésének más területeire is kiterjesztette. Ma, több mint 500 folyóirat szerkesztősége alkalmazza ezeket, ennek megfelelően szerkeszti folyóiratát. A bizottság évente összeül, naprakésszé teszi az előírásokat, amelyek – folyamatosan frissítve – az ICMJE honlapján (www.icmje.org) olvashatók, szabadon – előzetes engedély nélkül – letölthetők, és más nyelvre is lefordíthatók. Az ICMJE a fordítást nem ellenőrzi, azért felelősséget nem vállal, de tájékoztatást kér nyilvántartás céljából. Bármelyik folyóirat követheti az előírásokat; a követő folyóiratokat az IMCJE – kérésre – a honlapján található jegyzékben feltünteti. Az előírások követése azonban nem zárja ki, hogy a folyóiratok egyedi követelményeket, szerkesztési szokásokat, előírásokat is megfogalmazzanak.
Kizárólag közlésetikai kérdésekkel, a kutatás és az eredmények közreadásának erkölcsi vonatkozásaival, a visszaélések kezelésével foglalkozó nemzetközi bizottság (Committee on Publication Ethics, COPE) is megalakult. A Bizottság által megfogalmazott irányelveket (Guidelines on good publication practice) mértékadó folyóiratok is követik.
A szaklapok szerkesztési, közlési stb. követelményeiket az „Utasítások a szerzők számára” (Instruction to authors) címmel jelentetik meg a folyóiratban – vagy minden számban (elsősorban régebben) vagy csak egy-egy (pl. az év első, máskor utolsó) számában – és a honlapjaikon. Számos folyóirat szerkesztői utasítását könnyen megtalálhatjuk a The Mulford Library at the Medical College of Ohio honlapján (www.mco.edu, compendium of instructions).
A szerkesztők együttműködésének, rendszeres tanácskozásainak előnyét felismerve, a szerkesztőket tömörítő nemzetközi szervezetek is formálódtak, szabad tagsági belépéssel. Ilyenek pl. World Association of Medical Editors (WAME, www.WAME.org), a Council of Science Editors (CSE, www.councilofscienceeditors.org), European Association of Science Editors (EASE, www.EASE.org.uk).
A tudományos közlemények mindennapi munkánk részévé váltak. Megfelelő értékelésük, hasznosíthatóságuk csak akkor lehetséges, ha a szerkesztésükkel, megírásuk követelményeivel stb. is valamelyest tisztában vagyunk. Ezek ismerete kutatók és orvosok számára egyaránt kívánatos, de még azok számára is fontos, akik csak olvassák a közleményeket. Különösen jelentősek azonban a szerzők számára, és nemcsak azért, hogy a dolgozataikat elfogadják, hanem azért is, hogy rengeteg felesleges, idegőrlő munkától, csalódástól és időveszteségtől kíméljék meg magukat. A nem megfelelően tervezett munka óhatatlanul kudarchoz vezet. Bármilyen korszakalkotó is egy felfedezés, kutatási eredmény, ha nem közöljük, homályba vész, egy rossz közlemény pedig a legnagyobb jelentőségű munkának is koporsója lehet.
Ezek a gondolatok vezettek könyvünk megírására. Reméljük, a könyv az orvosbiológiai irodalom és szakírás minden művelőjének hasznára válik, és megóv sok-sok fölösleges hibától, olyanoktól is, amelyeket göröngyös szerzői, szerkesztői pályafutásunk alatt óhatatlanul mi is elkövettünk.
TARTALOM
Bevezetés
A tudományos közlemények fajtái
Bősze Péter
A tudományos dolgozatok szerkezeti egységei
Bősze Péter
Az eredeti közlemények és azok válfajai
Bősze Péter
Az összefoglaló közlemények
Bősze Péter
Esetismertetések és egyéb közlemények
Bősze Péter
A tudományos közlés szempontjai és etikája
Palkovits Miklós
Az irodalomkeresés lehetőségei: a könyvtárak és a világháló szerepe
Palkovits Miklós
A közlemények írásmódjának általános megfontolásai, a végső kézirat
Bősze Péter
A közlemények szerkesztőségbe küldése, a folyóiratok elvárásai
Bősze Péter, Palkovits Miklós
A tudományelemzés módszerei – a tudománymérésben használt mutatók
Palkovits Miklós
A jövő útjai
Palkovits Miklós
Zárógondolatok
Helyesírási szempontok a magyar orvosi irodalomban
Bősze Péter
Tárgymutató
A borítói képről:
„A marosvásárhelyi Teleki-Bolyai Könyvtár az elmúlt századok európai könyvkultúrájának egyik leggazdagabb erdélyi gyűjtőhelye”, írja a könyvtár ismertetője. Két könyvtárgyűjtemény, a gróf széki Teleki Sámuel alapította Teleki Téka és a Bolyai Könyvtár képezi törzsállományát. Az utóbbi az egykori vásárhelyi Református Kollégium több évszázados gyűjteménye.
A Könyvtár ad helyet a Bolyai Múzeumnak, a két matematikus lángész, Bolyai Farkas és fia, János emlékének. A Múzeumban leltem Bolyai Farkas íróasztalára és rajta – sok más között – keze írásával írt papírlapot leszorító kalamárisára, pennájára; mintegy emlékeztetve, hogy Bolyai Farkas nemcsak a matematika, a csillagászat és más tudományokban jeleskedett, de az írásművészet, a tudományok írása területén is kezdeményező volt.
Kalamáris, penna és a számítógépes szövegszerkesztés a régmúlt és a jelen. Két külön, de egymástól elválaszthatatlan világ.
A könyv a NOK Kiadó gondozásában jelent meg Budapesten 2006-ban. (ISBN-10 963 229 888 8; ISBN-13 978 963 229 888 7). A kiadásért felel: Bősze Péter. Kiadói szerkesztő: Barabás Terézia, nyelvi ellenőr: Szabó Márta, műszaki szerkesztő: ifj. Megyeri Lajos, a borító tervezete: Mátyássy László. Nyomás és kötés a Visit Kft. munkája.
A könyv kiadását a GlaxoSmithKline (GSK) támogatta.
Beszerezhető a Medicina könyvesboltjaiban.