Kategória: MONY

Helyesírási útmutató Bősze Péter Az 1991-ben, Fábián–Magasi szerkesztésében megjelent orvosi helyesírási szótár elején a szerkesztők röviden összefoglalták az orvosi nyelvben gyakori nyelvi, helyesírási kérdéseket. A szótár és a benne ismertetett elvek negyedszázadig szolgálták az orvostársadalmat. Ennek ellenére az orvosi nyelvünk írásmódja nem vált egységessé; sőt, a megszámlálhatatlanul sok új szakszó, szakkifejezés és orvosi nyelvi mozaikszó beépülése miatt, összevissza lett. Ez tette szükséges az új átfogó helyesírási útmutató összeállítását. Az új szabályzat a legapróbb helyesírási kérdésre is kitér, és alaposan körüljár minden nehézséget. Olyanokat is, amelyek az általános nyelvi helyesírásban is nehézséget okozhatnak. Kiemelten foglalkozik az orvosi nyelv sajátos helyesírási kérdéseivel, az orvos csoportnevek írásmódjával. Új nyelvtani elnevezéseket és szabályokat is találunk benne. Az útmutató messzemenően nemcsak az orvosok számára értékes; mindenki haszonnal forgathatja. A Magyar orvosi nyelv – helyesírási útmutató, akárcsak A magyar helyesírás szabályai, nem fellebbezhetlen előírás, hanem javaslat. Az orvosi nyelvet használó hivatásos szakembereknek (kutatók, orvosok stb.) azonban illene, sőt kötelező lenne ezeket követniük. Természetesen, ahogy a törvényeket sem tudja fejből a jogász, úgy az orvosoknak is fel kell ütniük a szabályzatot, hiszen a magyar helyesírás jellemzője, hogy nemcsak nyelvtani alapú, hanem hagyományt követő szabályokat is tartalmaz. A szaknyelvi helyesírásoknak, így az orvostudomány helyesírásnak is, a köznyelvi helyesírási szabályozás az alapja. Néhány sajátos szempont mégis érvényesül benne; ezeket alaposan tárgyalja a jelen kötet; szem előtt tartva, hogy a helyesírás nem önmagáért van, hanem mindig a szöveg könnyebb megértését és a könnyebb olvasást szolgálja.   Idézet a BEVEZETÉSBŐL A magyar orvosi-biológiai szaknyelv helyesírási útmutatóját a gyakorló biológusok, kutatók és…

Tovább

A magyar orvosi nyelv két alapszótára évtizedekkel ezelőtt jelent meg. Fél évszázadot meghaladóan Brencsán János Orvosi szótárát használtuk; 1963-ban volt az első kiadása – a harmadik 2006-ban. Alapkönyv, mai is haszonnal forgatható. A másik Fábián Pál és Magasi Péter szerkesztésében kiadott Orvosi helyesírási szótár, amelyet 1991-ben adtak ki a Magyar Tudományos Akadémia jóváhagyásával.  Nagyszerű munka Lozsádi Károly Etymologia Medica című orvosi szótörténeti tára. Megjelentek még az orvostudomány egyes területeinek szókincsét felölelő szótárak is: Kalmár Sándor, Kalmár Patrícia: Neurológiai szótár Kalmár Sándor, Kalmár Patrícia: Pszichiátriai szótár Ozsváth Károly (szerk.): Pszichiátriai lexikon V. Hajdú Piroska, Ádány Róza: Epidemiológiai szótár Fordításban: Herbert WJ, Wilkinson PC, Stott DL.: Immunológiai szótár MAGYAR ORVOSI NYELV Helyesírási útmutató __________________________________ Bősze Péter Az 1991-ben, Fábián–Magasi szerkesztésében megjelent orvosi helyesírási szótár elején a szerkesztők röviden összefoglalták az orvosi nyelvben gyakori nyelvi, helyesírási kérdéseket. A szótár és a benne ismertetett elvek negyedszázadig szolgálták az orvostársadalmat. Ennek ellenére az orvosi nyelvünk írásmódja nem vált egységessé; sőt, a megszámlálhatatlanul sok új szakszó, szakkifejezés és orvosi nyelvi mozaikszó beépülése miatt, összevissza lett. Ez tette szükséges az új átfogó helyesírási útmutató összeállítását. Az új szabályzat a legapróbb helyesírási kérdésre is kitér, és alaposan körüljár minden nehézséget. Olyanokat is, amelyek az általános nyelvi helyesírásban is nehézséget okozhatnak. Kiemelten foglalkozik az orvosi nyelv sajátos helyesírási kérdéseivel, az orvos csoportnevek írásmódjával. Új nyelvtani elnevezéseket és szabályokat is találunk benne. Az útmutató messzemenően nemcsak az orvosok számára értékes; mindenki haszonnal forgathatja. A Magyar orvosi nyelv – helyesírási útmutató, akárcsak A magyar helyesírás szabályai, nem fellebbezhetlen előírás, hanem javaslat….

Tovább

Egyetemi tételkötet Bősze Péter A nyelv az orvos legfontosabb általános munkaeszköze; tájékoztat, tájékozódik és gyógyít is vele. Bármely munkaeszköz csakis akkor használható megfelelően, ha a használója kellőképpen ismeri. Nem kivétel a nyelv sem. Az elemi nyelvi ismeretekre tehát az orvosoknak feltétlenül szükségük van. Egyetlen orvosnak sem lenne szabad úgy kikerülni az egyetemről, hogy: – Ne legyen tisztában az alapvető nyelvi, orvosi nyelvi ismeretekkel, valamint a magyar orvosi nyelv sajátos helyesírási szabályaival és a helyes magyar mondatszerkesztéssel. – Ne ismerje – legalább alapfokon – az európai és a magyar orvosi nyelv történetét. – Ne tudja, hogy kik teremtették meg és vitték előre a magyar orvosi nyelvet; nem hallott Bugát Pálról, Markusovszky Lajosról, Pápai Páriz Ferencről, Váradi Lencsés Györgyről és a többiekről. – Ne legyen tájékozott a tudományos közlemények írásáról, szerkesztéséről, bírálatáról és értékeléséről (tudománymérésről). Továbbá az orvosi folyóiratokról; az orvosi szakkönyvek készítéséről és nyilvántartásukról; a tudomány világhálós keresési lehetőségeiről, a nagy orvosi adattárakról (MEDLINE, PUBMED, Web of Science stb.). Ezek ismeretét a tudományos közlemények olvasói sem nélkülözhetik, mivel elemi jártasság nélkül nem lehet megítélni, hogy a közölt adatok és javaslatok, például kezelési javaslatok, mennyire mérvadóak, biztonsággal alkalmazhatók-e a saját gyakorlatukban.     – Ne alkosson fogalmat magának az orvosi tudományos társaságokról, szövetségekről, a tudományos rendezvényekről és a tudományos előadások tartásáról, a táblaragaszok készítéséről, jelentőségéről. – Ne tudatosuljon benne a magyar orvosi nyelv és nyelvhasználat fontossága: az, hogy ő is felelős az orvosi nyelvért, ezen keresztül pedig a magyar nyelvért.   – Ne legyen tudomása a beteggel való helyes nyelvhasználatnak, valamint az orvosi leletek és…

Tovább

Nyelvhasználati megfontolások Bősze Péter   „A nyelvhasználat a nyelv lélegzése.” A nyelvhasználat alakította ki és formálja folyamatosan a nyelvet. A nyelvhasználó közösség hagyományosan használja a nyelv szókészletét; szokásosan jóval kevesebbet, mint amennyit megért. Bizonyos szavak eltűnnek a nyelvhasználatból – senki nem tudja, miért –; mások épp ellenkezőleg: előtérbe kerülnek, új idegen szavak meg beépülhetnek, jövevényszóvá válnak. Sok szó, de még inkább kifejezés „divatos” lesz: ezeket egy ideig unos-untalan használják, majd részben elhomályosulnak, néhányuk pedig gyökeret ereszt, megmarad. Ám nemcsak a szavak, hanem a nyelvhasználati szabályok is módosulnak – a nyelvtan, a helyesírás követi a nyelvhasználat változásait. A nyelv tehát a nyelvhasználatban él („ez a lélegzése”), és folyvást változik. A szabványos nyelvet is csak a helyes nyelvhasználat biztosítja. Színvonaltalan nyelvhasználat előbb-utóbb kedvezőtlenül hat nyelvre, és idővel a nyelv alkalmatlanná válhat feladata ellátására, elveszti versenyképességét. Ez természetesen nem máról holnapra következik be, hanem évtizedek távlatában. A tudományok nyelvét az értelmiség műveli, ők a felelősek érte – a magyar orvosi nyelvért a magyar orvosok.   A magyar orvosi nyelv, jóllehet néhány szakkifejezésnek nincs magyar neve, még alkalmas a magyar orvostudomány művelésére. Az orvosi nyelvhasználat azonban jócskán hagy kívánnivalót maga után, a tudományírásban mindenképpen. Ha ez így folytatódik, az orvosi nyelvünk szókincsében és fogalmazásában is idegenné válik. Ez veszélyes a magyar orvosi nyelv jövőjére nézve, és elgondolkoztató az orvosi társadalom szemléletét illetően is, hiszen a nyelvhasználat tükre a használójának, egyéni és közösségi szinten egyaránt. A művelt orvos választékosan beszél, ír és fogalmaz a napi és a tudományos munkáiban is. A tudományos közlemény szintén sokat elmond…

Tovább