Az elektronburok leírásánál általában az elektronhéjat és alhéjat adjuk meg, az előbbit számmal, az utóbbit betűvel (1s = az 1-es elektronhéj 0. alhéja). Ehhez hozzátesszük felső kitevőben az adott alhéjon lévő elektronok számát: 1s2 [két elektron van a 0. alhéjon]).
Pl. a klór (Cl) 17 elektront tartalmaz, ezek eloszlása (electron configuration): 1s22s22p63s23p5– az 1. elektronhéj s-alhéján kettő, a 2. elektronhéj s-alhéján kettő, p-alhéján hat; a 3. elektronhéj s-alhéján kettő, p-alhéján öt. Egyszerűsíthető a leírás az adott elem elemtáblázati vízszintes szakaszának nyolcadik főcsoportjába tartozó nemesgáz vegyjelének felhasználásával. Ennek a nemesgáznak az elektronszerkezete ugyanis azonos az adott elem elektronleírásának első részével. Pl. a klór elemrendszeri szakaszába a neon tartozik; elektronszerkezete: Ne1s2 2s2 2p6, a klóré: Cl1s2 2s2 2p63s23p5. A klór dőlten írt része azonos a neon elektronszerkezetével, ezért helyettesíthető a neon vegyjelével: Ne. Ekként a klór leírható a neon vegyjelével, kiegészítve a többlettel: Cl [Ne] 3s23p5.