átírásirányítás*

(epigenetics)

a gének átírásának olyan módosítása, amelyik a bázissorrend megváltoztatása (DNS-másulás) nélkül valósul meg; a kromatin vagy DNS módosításának a következménye.

Ilyen módosítások a DNS/hiszton metilezés, a hisztonok acetilezése, foszforilezése, ubikvitinezése stb., az RNS módosítása és a nem kódoló RNS-ek (ncRNS-ek) kifejeződése. A módosításokat sejtenzimek sarkallják, és a társátírók (cofactors) ismerik fel. A kromatint/DNS-t módosító sejtfolyamatok egy része a sejtek örökletes tulajdonságai közé tartozik.

állapotszabályozásLM epigenetic regulation a DNS-működés szabályozása a kromatin (a DNS és a hozzá kapcsolódó fehérjék) állapotán keresztül. Ezek a szabályozóelemek (molekulák, folyamatok) nem változtatják meg a DNS bázissorát. Ilyenek: a DNS-metilezés, a hisztonmódosítás, az RNS-módosítás, az ncRNS-képződés. Az állapotszabályozás a gének ki-bekapcsolását, az átíródás mértékét irányítja; tágabb értelemben a gének kifejeződését, amely a jellegletben is megnyilvánul; de mindezt nem az adott gén szabályozó részének bázissorrendje alapján. Meghatározó az egyed- és törzsfejlődésben, a sejtek elkülönülésében, a sejtvégzetben és az X-kromoszóma némításában is, továbbá a szöveti fajlagosságban: nevezetesen, hogy valamely szövetféleségben mely gének kapcsolódnak be, illetve ki, melyek szorulnak háttérbe. Az állapotszabályozást a környezeti hatások (táplálkozás, mozgás, idegállapot, anyai hatások stb.) is irányíthatják. Ez a szabályozás biztosítja a sejtek alkalmazkodását a környezeti viszonyokhoz, határozza meg a környezeti hatásokra adott sejtválaszt. Az ilyen formájú állapotszabályozást nevezhetjük környezeti szabályozásnak is.   

A hozzászólások jelenleg ezen a részen nincs engedélyezve.