az atomnak az a képessége, hogy mennyire vonzza az elektronkötésben lévő elektronpárt.
A Coulomb-törvény szerint az elektronegativitás (F, vonzerő) = k
a K (Coulomb-állandó), a Q1 az elektron, a Q2a protonok töltése, az r pedig az atom sugara. Ez nagyjából az az energiamennyiség, amely szükséges a semleges atom pozitív vagy negatív ionná alakításához. Az elektronegativitást más atom elektronegativitásához viszonyítjuk, vagyis viszonyszám, ezért nincs mértékegysége. A leginkább elektronegatív atom a fluor (F), értéke 4, ezt az oxigén követi. A nemesgázok elektronegativitása nem meghatározható, mert az elektronszerkezetük tökéletes. (→Coulomb-törvény, elemtáblázat)
Ha a molekulában lévő két atom egyformán elektronegatív, az elektronok arányosan helyezkednek el az atomok körül, a molekula semleges, nincs töltése (semleges elektronkötés). Ha valamelyik atom erősebben elektronegatív, az elektronpár nagyobb részben helyezkedik el körülötte, a molekulában részlegesen pozitív és részlegesen negatív részek jönnek létre (kétsarkú elektronkötés, dipole moment). (→töltés, vegykötés)