Teszt6

adenozin adenosine az adenin (→purinbázis) és a ribóz egyesüléséből keletkező nukleozid; a dezoxiribóz és az adenin kötödéséből a dezoxiadenozin keletkezik. Az adenozin származékai fontos biológiai molekulák. Foszfát származékai nukleotidok (AMP, ADP, ATP, cAMP) – ezek minden sejtben jelen vannak, az ATP a legnagyobb mennyiségben.  (A dezoxiadenozin nem képezi ezeket.) ▪AMP (adenozin-monofoszfát) az adenin és ribóz alkotta adenozin és egy foszfát egyesüléséből jön létre – nevezik adenilsavnak is. Az RNS egyik nukleotidja. Az adenin, a dezoxiribóz és foszfát kötődéséből a dezoxiadenozin-monofoszfát (dAMP) keletkezik, ez a DNS alkotóeleme. (→DNS, RNS)  A foszfát (PO4) észterkötéssel kapcsolódik a szénhidrát egyik alkoholos hidroxilcsoportjához (OH–CH3), szokásosan az 5’-szénatomhoz (AMP néven mindig ezt értjük, a kötődés helyét nem jelöljük). Kötődhet azonban a szénhidrát 4’-, 3’- és 2’-szénatomán található hidroxilcsoporthoz is, többféle azonmás keletkezhet (ezekben jelöljük a kötődés helyét). Ha egy foszfátcsoport ugyanazon adenozin két hidroxilcsoportjához (az 5’ és 3’ csoportokhoz) kapcsolódik, gyűrűs szerkezet (cyclic AMP, cAMP) alakul ki. ▪ ADP (adenozin-difoszfát) az AMP-ből foszfát felvételével képződik. Az első foszfát (α-foszfát) észterkötéssel kapcsolódik a ribózhoz/dezoxiribózhoz, a második (β-foszfát) az α-foszfáthoz nagyenergiájú foszfoanhidrid-kötéssel.   ▪ ATP (adenozin-trifoszfát) az egyik legjelentősebb energiahordozó molekula; az adenozin és három (α, β, γ) foszfát egyesüléséből jön létre. Az energiát az első és második, illetve a második és harmadik foszfátcsoport közötti kötésben tárolja. Energia leadásakor, ha az utolsó (γ-helyzetű) foszfát hasad le vízbontással, akkor ADP és foszfát; ha az első és második foszfát között szakad fel a kötés: AMP és pirofoszfát (PP, kettősfoszfát) keletkezik, és energia szabadul fel; ez a sejtek működésének az alapvető energiaforrása….

Tovább