Egyetemi tételkötet
Bősze Péter
A nyelv az orvos legfontosabb általános munkaeszköze; tájékoztat, tájékozódik és gyógyít is vele. Bármely munkaeszköz csakis akkor használható megfelelően, ha a használója kellőképpen ismeri. Nem kivétel a nyelv sem. Az elemi nyelvi ismeretekre tehát az orvosoknak feltétlenül szükségük van. Egyetlen orvosnak sem lenne szabad úgy kikerülni az egyetemről, hogy:
– Ne legyen tisztában az alapvető nyelvi, orvosi nyelvi ismeretekkel, valamint a magyar orvosi nyelv sajátos helyesírási
szabályaival és a helyes magyar mondatszerkesztéssel.
– Ne ismerje – legalább alapfokon – az európai és a magyar orvosi nyelv történetét.
– Ne tudja, hogy kik teremtették meg és vitték előre a magyar orvosi nyelvet; nem hallott Bugát Pálról, Markusovszky Lajosról, Pápai Páriz Ferencről, Váradi Lencsés Györgyről és a többiekről.
– Ne legyen tájékozott a tudományos közlemények írásáról, szerkesztéséről, bírálatáról és értékeléséről (tudománymérésről). Továbbá az orvosi folyóiratokról; az orvosi szakkönyvek készítéséről és nyilvántartásukról; a tudomány világhálós keresési lehetőségeiről, a nagy orvosi adattárakról (MEDLINE, PUBMED, Web of Science stb.). Ezek ismeretét a tudományos közlemények olvasói sem nélkülözhetik, mivel elemi jártasság nélkül nem lehet megítélni, hogy a közölt adatok és javaslatok, például kezelési javaslatok, mennyire mérvadóak, biztonsággal alkalmazhatók-e a saját gyakorlatukban.
– Ne alkosson fogalmat magának az orvosi tudományos társaságokról, szövetségekről, a tudományos rendezvényekről és a tudományos előadások tartásáról, a táblaragaszok készítéséről, jelentőségéről.
– Ne tudatosuljon benne a magyar orvosi nyelv és nyelvhasználat fontossága: az, hogy ő is felelős az orvosi nyelvért, ezen keresztül pedig a magyar nyelvért.
– Ne legyen tudomása a beteggel való helyes nyelvhasználatnak, valamint az orvosi leletek és a zárójelentések írásának alapvető szempontjairól, szabályairól.
A magyar orvosi nyelv tantárgy ezeket az ismereteket foglalja magában, ezeket tartalmazza a Magyar orvosi nyelv – egyetemi tételkötet című könyv is. A könyv szerkezete szokatlan: a magyar orvosi nyelv egyetemi tantárgy tananyagának tételek szerinti összeállítása – ezért nevezem egyetemi tételkötetnek, nem pedig tankönyvnek.
2009-ben megjelent A magyar orvosi nyelv tankönyve. Ez a tételkötet ennek, a tantárgy jelenleg oktatott ismeretanyagát felölelő kiegészítése. A tantárgy egységes szervezése, az egységes tanrend és vizsgáztatás céljából jött létre, mivel a tárgyat a Semmelweis Egyetemen kívül a Szegedi Tudományegyetem is bevezette, és a többi is tervezi.
A könyv a Medicina Könyvkiadó gondozásában jelent meg Budapesten 2019-ben. (ISBN 978 963 226 695 4). Felelős szerkesztő: Bánki Judit, műszaki szerkesztő: Dóczi Imre, a borító tervezete: Bede Tamásné. (www.medicina-kiado.hu)
Nyelvi ellenőrök: Berényi Mihály és Siptár Péter. A kéziratok szerkesztésében még Barabás Terézia és az egyes tárgykörök ismertetői:
Kiss Jenő (1–4. és 6–7. tétel)
Magyar László András (7–9. tétel)
Keszler Borbála (5. és 10–13. tétel)
Makara Gábor (16. tétel)
Vasas Lívia (16. és 17. tétel)
Siptár Péter (23–29. tétel)
Varga É. Katalin (29. tétel)
működtek közre.
Részlet a könyv bevezetőjéből
A magyar orvostudomány letéteményese a magyar orvosi nyelv: egyik sem létezhet a másik nélkül, egymást kölcsönösen feltételezik. Mivel a nyelv a használatában él – a nyelvhasználat a nyelv lélegzése –, a magyar orvosi nyelv is a használatával lélegzik. Orvosi nyelvünk használata közel sem megfelelő színvonalú: hemzseg az idegen kifejezésektől, angolosodik a mondatszerkesztés, sok a hibás írásmód stb. Ezek óhatatlanul visszahatnak a nyelvre: veszélyeztetik orvosi nyelvünket és általa a magyar nyelvű orvostudományt. A színvonaltalan orvosi nyelvhasználatnak számos oka közül talán az anyanyelvi műveltség hiánya a leglényegesebb.
Egyetértek Benkő Loránd és Lőrincze Lajos (1) megállapításával:
„Társadalmunk… anyanyelvi műveltsége közel sem megfelelő színvonalú.” Ebben „természetesen az iskolai nyelvi nevelésnek, valamint a nyelvművelésnek és a nyelvi ismeretterjesztésnek is megvan a maga felelőssége. Nyilvánvaló, hogy az eddiginél több gondot kell fordítanunk a nyelv és társadalom kapcsolatának, egymásra hatásának feltárására, a nyelv történetiségére, a nyelvi folyamatok, változások okainak, természetének, törvényszerűségeinek megmagyarázására, a nyelv esztétikai oldalának megismertetésére, a nyelvi ízlésre való nevelésre.”
A magyar orvosi nyelv tantárgynak is ez a lényegi célja: az anyanyelvi műveltség és a színvonalas magyar orvosi nyelvhasználat oktatása. Ezen túlmenően, az orvostudományi általános műveltség tárgya is. Jelentősége nem hangsúlyozható eléggé, hiszen a magyar nyelv a magyar orvos legfontosabb általános munkaeszköze, a műveltség pedig az igényes orvos ismérve, sőt társadalmi elvárás is.
1. Benkő Loránd, Lőrincze Lajos Az idegen szavakról. Magyar Nyelvőr 1977;101:129–40.