Nyelvhasználati megfontolások
Bősze Péter
„A nyelvhasználat a nyelv lélegzése.” A nyelvhasználat alakította ki és formálja folyamatosan a nyelvet. A nyelvhasználó közösség hagyományosan használja a nyelv szókészletét; szokásosan jóval kevesebbet, mint amennyit megért. Bizonyos szavak eltűnnek a nyelvhasználatból – senki nem tudja, miért –; mások épp ellenkezőleg: előtérbe kerülnek, új idegen szavak meg beépülhetnek, jövevényszóvá válnak. Sok szó, de még inkább kifejezés „divatos” lesz: ezeket egy ideig unos-untalan használják, majd részben elhomályosulnak, néhányuk pedig gyökeret ereszt, megmarad. Ám nemcsak a szavak, hanem a nyelvhasználati szabályok is módosulnak – a nyelvtan, a helyesírás követi a nyelvhasználat változásait. A nyelv tehát a nyelvhasználatban él („ez a lélegzése”), és folyvást változik.
A szabványos nyelvet is csak a helyes nyelvhasználat biztosítja. Színvonaltalan nyelvhasználat előbb-utóbb kedvezőtlenül hat nyelvre, és idővel a nyelv alkalmatlanná válhat feladata ellátására, elveszti versenyképességét. Ez természetesen nem máról holnapra következik be, hanem évtizedek távlatában. A tudományok nyelvét az értelmiség műveli, ők a felelősek érte – a magyar orvosi nyelvért a magyar orvosok.
A magyar orvosi nyelv, jóllehet néhány szakkifejezésnek nincs magyar neve, még alkalmas a magyar orvostudomány művelésére. Az orvosi nyelvhasználat azonban jócskán hagy kívánnivalót maga után, a tudományírásban mindenképpen. Ha ez így folytatódik, az orvosi nyelvünk szókincsében és fogalmazásában is idegenné válik. Ez veszélyes a magyar orvosi nyelv jövőjére nézve, és elgondolkoztató az orvosi társadalom szemléletét illetően is, hiszen a nyelvhasználat tükre a használójának, egyéni és közösségi szinten egyaránt. A művelt orvos választékosan beszél, ír és fogalmaz a napi és a tudományos munkáiban is. A tudományos közlemény szintén sokat elmond a szerzőjéről – mutasd meg a közleményed, megmondom, ki vagy.
Illyés Gyula írta: „Az írás és a beszéd módja mindenkit leleplez.”
Minden nyelvváltozat helyes használata az, amikor az eszményi formája szerint alkalmazzuk. A tudományos orvosi nyelvben az orvosi nyelv eszményi formáját, nyelvészeti kifejezéssel a normáját kell használni; ezzel lehet szabatosan és félreérthetetlenül kifejezni a mondandót. Ez a könyv ennek szellemében készült. Gyakorló orvos állította össze, sokak segítségével, az eszményi magyar orvosi nyelvhasználat zsinórmértékéül, és egységes alkalmazásának elősegítésére.
TARTALOM
ELŐSZÓ – Gaál Csaba
BEVEZETÉS
- A nyelvhasználat
- A magyar orvosi-biológiai szakírás nyelvhasználati vonatkozásai – általános szempontok
A tudományírás meghatározása
Magyar szakírás – fogalmak
Magyarosítás az orvosi-biológiai nyelvben
Magyarítás az orvosi-biológiai nyelvben
Fogalmazás magyarul
Fordítás magyarra
A magyar orvosi tankönyvek nyelvi megfontolásai
Összegzés
- Mondatszerkesztés
Magyar mondatszerkezet és mondatszerkesztés
A magyar mondatok fogalmazásának általános irányelvei a tudományos munkákban
A magyar mondatok szerkesztési lehetőségei és jellegzetességei
Gyakoribb mondatszerkesztési hibák a magyar orvosi nyelvben
A mondatszerkesztés megtanulása
Összegzés
- Szövegszerkesztés
Tagolójelek
Szövegszerkezeti egységek
Szövegtömbök
Bekezdések
Magyarázó, kiegészítő közbevetések
Címek
Táblázatok és ábrák
Egyebek
Gyakori szövegszerkesztési hibák
Összegzés
- A felsorolások, a táblázatok és az ábrák nyelvhelyességi és szerkesztési megfontolásai
Felsorolások
Táblázatok és ábrák
- Szóhasználati visszásságok az orvosi–biológiai szakírásban
Terjengősség
A szóhasználat nyelvhelyességi vonatkozásai
Nehézségek a képzők és utótagok írásával
Egybe és külön is írható szavak
Apró csiszolások
- A magyar orvosi nyelvben gyakran használt félreérthető idegen kifejezések
- Levelezés – hagyomány és változások
Hagyományos levelek
E-levelek
Összegzés
- Kiegészítő fogalomtár
- Irodalmi források
TÁRGYMUTATÓ
A könyv a Medicina Könyvkiadó gondozásában jelent meg Budapesten 2019-ben. (ISBN 978 963 226 689 3). Felelős szerkesztő: Bánki Judit, műszaki szerkesztő: Dóczi Imre, a borító tervezete: Bede Tamásné.
Szakmai ellenőrök: Kocsis Zsuzsanna, Ludányi Zsófia és Siptár Péter. A kéziratok szerkesztésében még Barabás Terézia, Berényi Mihály, Laczkó Krisztina voltak nagy segítségemre. Közreműködtek még: Balázs Géza, Grétsy László, Grétsy Zsombor, Keszler Borbála, Kiss Jenő, Kovács Éva és Kuna Ágnes.
Beszerezhető a Medicina könyvesboltjaiban és honlapján keresztül (www.medicina-kiado.hu)