A MAGYAR ORVOSI NYELV CÍMŰ EGYETEMI TANTÁRGY VIZSGATÉTELEI

2. Az anyanyelv és az egyén, a nemzet és a nyelv, Európa és a nemzeti nyelvek

 

2. Az anyanyelv és az egyén, a nemzet és a nyelv, Európa és a nemzeti nyelvek

 

 

█ AZ ANYANYELV ÉS AZ EGYÉN

 

Biológiai tulajdonságunk. A tagolt beszéd, a nyelvhasználat képessége kizárólagosan emberi sajátosság: biológiai adottságunk, gének közvetítik. „Az ember nyelvbefoglalt létező” – írja Heidegger.

Gondolkodásmódunk, szemléletünk meghatározója. Az anyanyelv hatással van gondolataink megfogalmazására, hiszen azok kifejezőeszköze, nem a gondolatainkat, hanem formálását alakítja. Minthogy az anyanyelvünkön cseperedünk, gondolataink kifejezése az anyanyelv elemkészlete és szabályai szerint formálódik, a gondolatok megfogalmazása, gondolkodásmódunk az anyanyelvünk szerint alakul ki. Végeredményben szemléletet közvetít: minden nyelv más-más szemlélet szerinti; beszélőinek szemléletét hordozza. Az anyanyelv tehát beépül egyéniségünkbe, énünk sajátja, önazonosságunk, szervezetünk része lesz.

 

Az anyanyelv „egyedtörténelmünk” sajátos összegeződése, nemzedéki egyedfejlődésünk hordozója. Felmenőink tettei, tanításai ugyanis az anyanyelven jutottak nemzedékekről nemzedékekre, s mindig az utódokban testesültek meg.    

 

█ AZ ANYANYELV (NEMZETI NYELV) ÉS A NEMZET.

 

Az anyanyelv a nemzetközösségek létezési formája. A nemzetközösség ebben a vonatkozásban nem szükségszerűen jogilag elkülönült ország, hiszen többnyelvű (több „nemzeti” nyelvű) ország is létezik (például Svájc), amelyben a nemzetközösségek (német, francia stb.) élnek együtt, jogilag kialakított egységben.

A nemzetközösségek mindennapi élete, összetartozása, közösségtudata a nyelvben nyilvánul meg. Nyelvében él a nemzet – tartja a szállóige. Benkő Loránd (1999: 15) szerint „a nemzet létének, illetőleg ennek tükröződéseként a nemzettudatnak az anyanyelv az összetartó ereje”. Hajdan nemzetet alkotó valamely népcsoport más népbe, nyelvbe beolvadva, fizikailag ugyan megmarad, sőt fejlődhet is, de mint nemzet többé már nem létezik. A nyelv sorsa tehát a nemzetközösség sorsának függvénye: addig él, amíg a nemzetközösség. É. Kiss Katalinnal szólva: „Nyelvünk állapota a nemzet állapotának kifejezője; nyelvünk jövője nemzetünk jövője.”

A nemzet nyelve a nemzet múltjának lenyomata. Az anyanyelvben benne van a nemzet történelme; messze jobban, miként azt mi ismerjük. Minden nemzet az ősök nemzedékein, a nyelv közvetítésével fejlődött és fejlődik, a nyelv tehát az emberöltők közvetítője is. A nemzet nyelve elválaszthatatlan múltjától, évszázadok, ezredek gondolatait hordozza magában.

A nemzetté válás és a nemzet megmaradásának eszköze. A jog és a mindennapi élet szokásrendje szerint összekapcsolt népcsoportokat a nemzeti nyelvek óhatatlanul elválasztják egymástól (Kiss 2003: 213). Így volt ez például az Osztrák–Magyar Monarchiában is: államszövetség ide, államszövetség oda, a Monarchia országait nyelveik megváltoztathatatlanul elválasztották egymástól. Később önálló, független nemzetekké is nemzeti nyelveik szerint váltak. 

A nemzetek megmaradásának is az anyanyelv a kulcsa. Jó példa erre a XVIII. század végi magyarság története, amikor a németté válás, a beolvadás veszélye fenyegetett bennünket, mindenekelőtt a társadalmi elmaradottság, elavultság, hiányos műveltség miatt. Az is világossá vált, hogy az össztársadalmi felemelkedésnek az anyanyelv az eszköze, ugyanakkor nemzeti nyelvünk készületlen volt, alkalmatlan a kor igényeinek kielégítésére. Fennmaradásunk, nemzeti létünk megőrzése csak anyanyelvünknek párját ritkító megújításával, a központi szerepű nyelvváltozat meghatározásával vált lehetővé.

 

Az anyanyelv a nemzettudat kialakítója és hordozója. A nemzettudatot az anyanyelv a múlt érzékelésével, ismeretével és összetartó erejével formálta, formálja (Benkő 1999: 15); a nemzettudat tehát az anyanyelvben gyökerezik. Nemzetellenes megnyilvánulások rendre a nemzettudatot ostorozzák, s az anyanyelv bomlasztásával homályosítják. Nem véletlen, hogy a nemzetellenességnek az anyanyelv az egyik legfőbb célpontja.

A nemzet nyelve a nemzet kulturális örökségének megtestesítője és tükre is. Az anyanyelv a nemzetközösség alkotta szellemi és emberi értékeket (a nemzeti kultúrát) is tükrözi: a nemzet néprajzi hagyományai, szokásai, irodalma és minden más művészete az anyanyelv szókincsében és szóhasználatában él. Nem ok nélkül szokás az anyanyelvet „megkövült művelődéstörténetnek” is nevezni (Kiss Jenő személyes közlése).

A nemzeti összetartozás a nyelvben valósul meg. A feldarabolt nemzetek szórványainak összetartozását lényegében a nemzeti nyelv biztosítja. A szétszóródott magyarságot is a magyar nyelv tartja össze. A magyar anyanyelvűségüket vallók egyetlen nemzet egyenértékű tagjai, földrajzi tényezőktől függetlenül.

 

█ EURÓPA ÉS A NEMZETI NYELVEK

 

Az öreg földrész a nemzetek színes egyvelege; lényege a sok nemzetiség, s csak addig él, amíg a nemzeti nyelvek léteznek. Ha Európa csak angolul beszélne, elvesztené több ezer éves múltját, gyökereit, színességét, az európai kultúrát: többé nem lenne Európa, legfeljebb rossz utánzata az óceán másik partján lévő földrésznek. Európa a nemzetek szövetsége, és annak is kell maradnia még akkor is, ha egyéni vagy nemzeti öncélúság államszövetséggé kívánja alakítani. A jó értelemben vett európaiasság a nemzeti tudaton alapszik, annak pedig a nyelv a letéteményese. Bármely európai nyelv elvesztésével Európa lesz kevesebb, Európáért szól a harang,