A MAGYAR ORVOSI NYELV CÍMŰ EGYETEMI TANTÁRGY VIZSGATÉTELEI

18. Melyik folyóiratban közöljek? A tudományos közlemények a szerkesztőségben, az ún. előbíráló (peer review) rendszer

 

 

█ MELYIK FOLYÓIRATBAN KÖZÖLJEK?

 

A tudományos közlemények zöme, hagyományosan, nyomtatva, folyóiratokban jelenik meg.

 

Hagyományos folyóiratok. Az orvosi folyóiratok kora széles határok között változik, nem egy már „matuzsálemi” korban van: 150 évnél is idősebb, többségük azonban 20-60 év közötti, és vannak tíz évnél fiatalabb, a gyermekéveket taposók is. Nap mint nap újabb folyóiratok születnek – jóllehet a piac megtelt –, és rövid idő alatt megszűnnek. Kegyetlen a verseny és a küzdelem a fennmaradásért. Nincs annyi orvos, és nincs annyi idő, hogy a közleményeket el lehessen olvasni.

 

A legtöbb folyóirat új kutatási eredményeket, új megfigyeléseket és klinikai tapasztalatokat (eredeti közleményeket) közöl. Kezdetben az ilyen jellegű folyóiratok az orvostudomány egészét átfogták, majd folyamatosan szakosodtak. Néhány azonban, mint pl. a Lancet vagy az Orvosi Hetilap megtartotta ezt az arculatát, de folyamatosan kiegészült. Híreket, beszámolókat és összefoglaló munkákat is közzétesz, hogy olvasói érdeklődését jobban felkeltse. Ma már nem fenntartható egy olyan folyóirat, amely csak száraz kutatási eredményeket közöl. Tetszik, nem tetszik, a lapot el kell adni.

 

Az átfogó – az orvostudomány egészét felölelő – folyóiratok, különösen a nemzetiek, általában az ország tulajdonát képezik, s tudományos jelentőségük mellett, jelképes értékük is van: a honi tudomány hagyományait és rangját is képviselik. Másokat valamelyik vagy több orvosi társaság együttesen hozott létre és tart fent, néhány pedig egy-egy intézet gondozásában jelenik meg. Előfordulhat, hogy magánkézbe kerülnek.   

 

A folyóiratok nagy többsége szakmákra szakosodott. Ezek közül egyesek átfogó jellegűek, mint például a daganatgyógyászat területén a CANCER, mely a daganatok mindegyik fajtájával foglalkozik. Mások a nagy szakmákon belül csak kisebb részeket, önállóvá vált alszakmákat képviselnek, mint pl. a Nőgyógyászati Onkológia. Átfedések óhatatlanul előfordulnak, mint ahogy az orvosi szakmák között sincs éles határ. Az ún. „orvos szakmák” szerinti folyóiratok száma rohamosan megnőtt, és egyre több olyan folyóirat látott napvilágot, amely kisebb, rész szakmának vagy sokszor még annak sem tartható területeket fogott át. Értelemszerűen, minél kisebb egy szakterület, amellyel egy folyóirat foglalkozik, annál kisebb az olvasótábora is, és ezért aztán folyamatosan ismétlésekre kényszerül. Nem véletlen, hogy leginkább ezek a lapok tiszavirág életűek.

 

Az orvosi szakmák szerinti lapok általában orvosi társaságok kiadványai. Ezek lehetnek nemzetköziek, például az International Journal of Gynecologic Cancer, amely a nemzetközi Nőgyógyász Rák Társaság tulajdona, vagy egy-egy földrészre kiterjedők, például az European Journal of Gynaecological Oncology, amely az Európai Nőgyógyászati Onkológiai Társaság kiadványaként született, illetve nemzetiek, mint például a Magyar Nőorvosok Lapja, amely a Magyar Nőorvos Társaság hivatalos folyóirata.

 

Egyre sokasodnak az összefoglaló folyóiratok, kiváltképp képzési, továbbképzési céllal. Neves szakembereket kérnek fel összefoglaló közlemények és gyakorlati útmutatók megírására. Ezek nagyon hasznosak lehetnek, elsősorban a rohanó orvosok számára, akik legalább így kísérlik meg tudásukat naprakészen tartani. Hátránya, hogy más szemüvegén keresztül jut el hozzájuk a tájékoztatás, amely téves is lehet. Nagy a piaci sikere az olyan összefoglaló lapoknak, amelyek máshol megjelent közleményeket mutatnak be, tehát nem saját szerzők által írtakat, és rendszerint meghívnak valakit, hogy véleményt is fűzzön hozzájuk. Következésképpen sokan szerepelnek benne, rendszerint fényképpel, ami népszerűségüket nagymértékben fokozza. Az ilyen folyóiratok a szemlék, például a Nőgyógyászati és Szülészeti Továbbképző Szemle. A szemlék általában jövedelemérdekeltek, piacközpontúak, aminek érdekében sokszor ismeretterjesztő jellegűek is. Előnyük, hogy az olvasó az idézett szerző összefoglalása mellett hazai szakember véleményét is olvashatja. Az összefoglaló közlemények természetesen nem tárgyalhatják az adott témát minden részletében terjedelmi megkötöttségük miatt. Ezért részleteket illetően irodalmi utalásokat adnak, javasolják a szerzőknek, hogy azokat is nézzék meg. Nyilvánvaló, hogy ez időigényes és nehézkes. Ez adta az ötletét egy teljesen újfajta továbbképző folyóirat megszületésének. Ennek lényege, hogy terjedelmi korlátok nélküli fejezetekből áll, és egy-egy fejezet csak egy témával foglalkozik, de azt az alapoktól a legutóbbi eredményekig tárgyalja. A fejezeteket többen, a szakma rangos képviselői írják, és nagyon sok az ismétlés. Az ismétlés nem csak a tanulás alapja, de különböző szerzők véleményeinek, álláspontjainak megismerését is segíti. A fejezetek szerkesztői a bevezetőkben rávilágítanak a lényeges kérdésekre és az ellentmondásokra, ugyanaakor gyakorlati útmutatást is megfogalmaznak. Ilyen folyóirat a CME Journal of Gynecologic Oncology.              

 

 

Új irányzatok. Az elmúlt évtizedekben azonban létrehoztak kizárólag a világhálón közreadott folyóiratokat, az ún. „on line” szaklapokat. Ha ezeket az előbíráló rendszer, az ICMJE szabályai szerint szerkesztik, ugyanolyan értékesek, mint a nyomtatott szaklapok. Ám ha nem, és többségükkel ez a baj, tudományos értékük ellenőrizhetetlen.  

 

Egyfajta másik irányzat a közlemény lényegi részének ismertetése a folyóiratokban és utalás arra, hogy a részletek a világhálón olvashatók a folyóirat honlapján. Egy hagyománytisztelő szerző számára ez szokatlan és talán visszá