A MAGYAR ORVOSI NYELV CÍMŰ EGYETEMI TANTÁRGY VIZSGATÉTELEI

16. A tudományos közlemények szerkezeti egységei

 

█ A TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEK SZERKEZETI EGYSÉGEI 

 

A közlemények szerkezete a közlemények formája szerint némileg változik, egy-egy rész azonban állandó, pl. minden közleménynek van címe. Alapvetően minden dolgozat három részre tagozódik: a fejléc, a tartalmi rész és az irodalom. A fejléc és az irodalom egy-egy folyóirat minden közleményében egyformán szerkesztett, a különféle közlemények a tartalmi részben térnek el egymástól.

 

A közlemények szerkezeti egységei:

 

Fejléc

Cím

                    Szerzők

                    Munkahely

                    Rövidített cím

                    Lábjegyzet

Tömörített összefoglalás

Összefoglalás

Tartalmi rész

Köszönetnyilvánítás

Irodalom

 

FEJLÉC

A fejléc mindig tartalmazza a dolgozat címét, a szerzők nevét és munkahelyét, bizonyos folyóiratoknál még a rövidített címet és a lábjegyzetet is. Ezek írásmódját a folyóiratok pontosan meghatározzák.

A közlemény címe. A közlemény címe az olvasók és a szerzők első találkozása – a közlemény „belépője” –; fontosságát sokszorosan alá kell húzni. A cím jelenik meg az irodalmi nyilvántartó rendszerekben (Index Medicus, Current Contents stb.), a világháló adattáraiban (PubMed, Science Direct stb.) és a cikkek irodalmi hivatkozásaiban is. A cím mindig olyan legyen, amely megragadja az olvasó figyelmét, és pontosan kifejezi a közlemény tartalmát. Találkozhatunk – újabban egyre gyakrabban – a közlemény legfontosabb következtetését is tartalmazó címekkel (pl. A P53 túlzott kifejeződése kedvezőtlen kórjóslati jel méhtestrákok eseteiben).

 

Rövidített cím. A rövidített cím (running title, running foot) tulajdonképpen az eredeti cím „kivonata”, a nyomtatott oldalak aljára vagy tetejére kerül. Ez valóban rövid legyen, általában 30 betűnél (leütésnél) nem hosszabb.

 

A szerzők. Az ICMJE állásfoglalása szerint szerző az lehet, aki a közlemény elkészítésében érdemi munkát végzett, és fordítva, aki érdemi munkát végzett, a dolgozat szerzője legyen. A dolgozatban foglaltakért a szerzők felelősek. A részvételt és a munka hitelességét, a felelősségvállalást a szerzők aláírásukkal igazolják.

 

A munkahelyek írásmódja. Ezt a folyóirat pontosan meghatározza; a szerzőknek csak az utasításokat kell követni.

              

A lábjegyzet. Alkalmanként a fejléchez megjegyzést is kell fűzni (pl. a kutatást támogató pénzügyi alap, cégek támogatása stb.). Ezt lábjegyzet formájában adjuk meg közvetlenül a fejléc végén vagy – és ez a gyakoribb – az első oldal alján.

 

Tömörített következtetés. Újabban egyre több folyóirat kér rövid, hozzávetőlegesen 25 szóból álló, jelen időben írt összefoglalót, amely nem más, mint a munka egy-kétsoros – egy- legfeljebb kétmondatos – lényegi mondanivalója, következtetése. A nemzetközi irodalomban a francia eredetű „précis” illetve az angol „condensation” kifejezésekkel jelölik.

 

ÖSSZEFOGLALÁS ÉS KULCSSZAVAK 

 

Az összefoglalást a nemzetközi irodalomban abstract-nak, ritkábban summary-nek nevezik. Összefoglalás nélkül tekintélyes folyóirat ma már nem szerkeszthető; a megfelelő összefoglalás követelmény, a nemzetközi nyilvántartó rendszerekbe kerülés alapfeltétele. Szokványos közlemények összefoglalás nélkül nem jelenhetnek meg, bizonyos közlési formáknál (pl. szerkesztőségi közlemény, vélemény, levél a szerkesztőséghez stb.) azonban nem szükségesek.  

 

Az összefoglalás a „dolgozat kicsiben”, önállóan tükröznie kell azt, ami a közleményben van. Tömören foglalja össze egy nagy munka legfontosabb részeit. Önálló egység, önmagában is kerek egész.  

 

Jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni. A cím után az összefoglalás a közlemények leggyakrabban – néha egyedüli – elolvasott része, a szerkesztők és a bírálók is ezt tanulmányozzák először. Ha zavaros, a közleményt azonnal elutasítják. Az olvasó is az összefoglalást nézi át elsőként, és ennek alapján dönt, hogy szentel-e időt a közlemény elolvasására. Szokásos az összefoglalások másolása emlékeztetés, irodalmi feldolgozás végett. Ezeket olvashatjuk a világhálón a tudományosirodalom-rendező, feldolgozó rendszerekben. Ellentétben a dolgozatok teljes szövegével, amely a világhálón is legtöbbször csak előfizetés után látható, az összefoglalók ingyenesen érhetők el. Az adatrendszerezők válogatási mutatóiban is lényeges az összefoglalás és a hozzátartozó kulcsszavak.

 

Az összefoglalás fontossága miatt és könnyebb áttekinthetősége érdekében egyre több rangos folyóirat határozza meg az összefoglalások szerkezetét (structured abstract), terjedelmét, és adja meg elkészítésének irányvonalait.

 

kulcsszavak 

 

A kulcsszavak (key words) a dolgozat tárgyát, lényegét meghatározó szavak vagy rövid kifejezések, tárgymutatók. Elsősorban a nagy szakirodalmi nyilvántartó rendszerek számára szükségesek, mert ezek alapján csoportosítják, rendezik a dolgozatokat. Az érdeklődők, a rendszerben pásztázók is ezek alapján lelhetnek a keresett közleményekre. A kulcsszavakat nagy gondossággal válasszuk ki, soha ne találomra. Célszerű, ha irányvonalnak az Index Medicusnak a Medical Subject Headings (MeSH) rovatában megadott kulcsszavakat tekintjük. Megadhatók azonban a MeSH-ben nem szereplő kulcsszavak is. Az Index Medicus kulcsszótár a jelentősebb könyvtárakban és a világhálón is fellelhető. A kulcsszavak száma az egyes folyóiratokban meghatározott, általában 3-10. Minél több kulcsszót adunk meg, annál valószínűbb, hogy a keresőrendszerekben a közleményre ráakadnak. 

 

angol nyelvű összefoglalás 

 

Gyakran látjuk, hogy a nem angol nyelvű folyóiratokban angolul is közlik a közlemények összefoglalóját. Ez a gyakorlat hazai folyóiratainkban is egyre inkább terjed. Az összefoglalás ismertetése angolul is két okból ajánlatos: a) a magyarul nem tudók is elolvashatják, megtudhatják, hogy a dolgozat miről szól; b) a cikk a nemzetközi nyilvántartó rendszerekbe csak így kerülhet be.

 

 

A TARTALMI RÉSZ 

 

A tudományos dolgozatok ún. tartalmi része (a „közlemény lelke”), vagyis amiről a cikk valójában szól, a közlemények fajtája szerint különbözik. Az alábbiakban a tartalmi részt csupán a három alapközleménynek (eredeti közlemények, összefoglaló közlemények, esetismertetések) megfelelően tárgyalom.

 

Szokványos kutatásközlemények. A tartalmi része négy egységből áll: bevezetés, anyag (betegek) és módszerek, eredmények és megbeszélés. 

 

A Bevezetés a dolgozat – a tartalmi rész – felvezetője. Legelőször összefoglalva rámutat a közlemény tárgyával kapcsolatos fontosabb ismeretekre, ellentmondásokra, hiányosságokra; felhívja az olvasó figyelmét a téma fontosságára. Ennek alapján megmagyarázza a tanulmány, a vizsgálatok végzésének célját, a közlemény megírásának indokát. Egyértelművé teszi, hogy a tudományos munka milyen kérdésre, kérdésekre keresett választ, milyen feltételezést akart igazolni, és – szükség esetén – bemutatja a tanulmány formáját. A tanulmány célját a lehető legpontosabban kell meghatározni. A bevezető legelső mondata különös hangsúlyt kap, mert az olvasó figyelmét kell megragadnia.

 

Az Anyag és módszerek rész meglehetősen jól körülhatárolt: arról tájékoztat, hogy milyen vizsgálatokat végeztek, milyen anyagon (pl. szövettani minták), illetve kiknél (vizsgált népesség), milyen módszerekkel és az eredményeket miként értékelték (statisztikai számítások). Indoklást is kell adni, hogy miért az alkalmazott módszereket, ismertetett szempontokat választottuk. Ha a vizsgálatokat nem embereknél végezték, az „anyag” megjelölés (anyag és módszerek), ha betegeknél, a „betegek” kifejezés szükséges (betegek és módszerek). A hazai irodalomban sokszor előfordul a „beteganyag” megjelölés, amely visszatetsző – az emberek nem vizsgálati anyagok – és kerülendő. Használatos még a „vizsgálatok és módszerek” részcím is.  

Az Eredmények rész a bevezetőben feltett kérdésre, megfogalmazott célokra adott válasz. Ez a legkézenfekvőbb eleme a közleménynek, egyszerűen a kapott vizsgálati eredményeket tartalmazza. Múlt időben írandó. A közleményeknek rendre ez az egyik legrövidebb része.   

A Megbeszélés általában a közlemények leghosszabb része. A megbeszélésben írunk a vizsgálattal kapcsolatos irodalmi adatok átnézéséről, az irodalom és a dolgozat adatainak összevétéséről, a kutatás eredményeinek az irodalmi adatok tükrében való elemzéséről.

Összefoglaló közlemények. A tartalmi része az eredeti közlemények és az esetismertetések tartalmi részétől is alapvetően eltér. Hagyományosan a szerzők nem előírás szerint, hanem elgondolásaik, a tárgyalt résztémák szerint tagolják a dolgozatot, bevezető rész azonban rendszerint van. Minden külön tárgyalandó szempontot új bekezdésben kezdenek, a résztémákat külön alcím alatt. Nem ritkán összefoglaló táblázatok, ábrák teszik áttekinthetőbbé a dolgozatot. Megbeszélés legtöbbször nincs, de gyakorlati rövid összegezés a dolgozat végén – következtetések, zárógondolatok stb. címszavak alatt – rendszerint található.

 

Esetismertetések. A tartalmi rész általában három szakaszra tagozódik: a bevezetésre, az eset ismertetésére és a megbeszélésre. Az eredeti közleményektől eltérően tehát az anyag és módszerek és az eredmények részek általában nincsenek, azokat az eset ismertetése helyettesíti. Nagyritkán mégis előfordulhat – például molekuláris genetikai eltérést bemutató esetismertetésnél –, hogy az alkalmazott molekuláris vizsgáló módszereket külön anyag és módszerek vagy módszerek címszó alatt ismertetjük, máskor a betegnél végzett vizsgálatsorozat eredményeit foglaljuk össze az eredmények címszó alatt.

 

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS 

 

A megbeszélés után következik, írásmódja nem igazán meghatározott. A köszönetnyilvánítás legtöbbször a tanulmányt anyagilag támogatónak (pénzügyi alap, ösztöndíj, kereskedelmi cégek stb.) szól. Erkölcsi kötelesség minden támogatónak nyilvánosan is köszönetet mondani a tanulmány megvalósulásába fektetett költségekért. A támogatás ténye és formája a szerkesztőket és az olvasókat is tájékoztatja, utal arra is, hogy a szerzők mennyire lehettek anyagilag is érdekelve.       

 

Köszönet illeti azokat is, akik a munkában, tanulmányban részt vettek, azt segítették, de nem olyan mértékig, hogy szerzők legyenek. A határt nem mindig könnyű meghúzni a társszerző és a segítő munkája között. Esetismertetéseknél azoknak mondjunk köszönetet, akiknek közreműködése nélkül a beteget nem láthattuk volna el, illetve a dolgozatot nem írhattuk volna meg.   

 

Hangsúlyozni kell, hogy a köszönetnyilvánításban megjelent személyek is kapcsolatban vannak a közleménnyel, és ez adott esetben a felelősség kérdését is felveti. Ezért is fontos, hogy ne csak tájékoztassunk mindenkit előre, akinek nyilvánosan köszönetet akarunk mondani, hanem jóváhagyásukat is kérjük. A régi szokás, a „meglepetés” köszönetnyilvánítás – a szóban forgó személy csak a cikk megjelenése után értesül róla – ma már nem igazán fogadható el. Személyi és felelősségi vonatkozások miatt egyre több szaklap ebben a vonatkozásban is állást foglal a „szerkesztői utasításban”, és írásbeli hozzájárulást kér azoktól is, akiknek a neve a köszönetnyilvánításban megjelenik. Az írásbeli hozzájárulást az ICMJE-követelmények is előírják.

 

A nyomtatott köszönet-kifejezés közeli hozzátartozónak visszás lehet, sok szerkesztő nem javasolja. Előfordul – a saját gyakorlatomban nap, mint nap –, hogy a szerkesztőnek a dolgozat végső megformálásában oroszlánrésze van. Ennek a Köszönetnyilvánításban hangot adni nem helyes; a szerkesztő maradjon a háttérben.   

 

IRODALOM (REFERENCES) 

 

Irodalmi hivatkozás csaknem minden dolgozatban van, az eredeti és összefoglaló közleményeknél mindig és rendszerint az esetismertetéseknél is. Az irodalom részben csak a közleményben tárgyalt, említett irodalmi adatokat soroljuk fel, kivéve az összefoglaló közleményeket, amelyeknél „további irodalmi hivatkozások” alcím alatt nem idézett irodalmi adatok is – a folyóiratoktól függően – felsorolhatók. Az irodalom jegyzékben minden nyomtatásban megjelent vagy megjelenő – már elfogadott – hivatkozást felsorolunk, a még el nem fogadott közleményeket és a személyes közléseket azonban nem, ezeket a szöveges részben tüntetjük fel.

 

Takarékosság a hellyel az irodalomra is vonatkozik, ezért ha túl sok egy dolgozat szerzője, rendszerint csak hatot – néha csak hármat – kell felsorolni, és utána az „és mtsai.” (munkatársai) – idegen nyelvű közleményeknél az „et al.” – rövidítést tesszük. Egyszavas folyóiratok nevét teljesen ki kell írni, egyébként a folyóiratok nemzetközileg elfogadott, az Index Medicusban megadott rövidítéseit alkalmazzuk. A rövidítések jegyzékét az Index Medicus minden év januári számában közli, de a világhálón (http://www.nlm.nih.gov) is megtalálható.

 

Régen az irodalmi adatok jegyzéke folyóiratonként nagyon különböző volt: egyesek ábécé sorrendben, mások a megjelen&ea